Pár hónapja harangozta be a sajtó, hogy “Sikertörténet a kürúti lámpaátállítás”. Tehát (némi információval megfejelve) pozitívumként értékelték, hogy a budapesti nagykörúton a közlekedési lámpákat oly módon állították át, hogy a villamosnak kevesebbet kelljen várnia, így 7%-ot, azaz 2 percet sikerült a teljes menetidőből lefaragnia. Az esetleges kétkedőket azzal próbálták leszerelni, hogy a villamos több urtast szállít, mint ahány ember a gépjárműforgalomban részt vesz.
Csakhogy…
A 7%-os nyereség azt eredményezte, hogy az összes körúti jármű sebessége a villamos sebességére csökkent. Emellett, jóval(!) több alkalommal kell megállnia, így a korszerű közlekedésben közismerten alkalmazott zöldhullám “piroshullámmá” változott. Ez megnöveli a dugókat (talán ez is cél volt), megnöveli a forgalomban töltött időt, többletfogasztást okoz (míg a villamos esetleges többszöri fékezése a rekupa üzemmód miatt visszatermelődik a hálózatba) és nagyobb környezetszennyezést okoz. A lassulás legjobban éjszaka volt észrevehető, (így amennyire lehetőségem volt megfigyelni) ezért úgy tűnik, mintha a régi rendszert visszaállították az éjszakai időszakra. A lassulás mértéke nem 7%, hanem akár 30-40% is lehet!
A nagyobb utasforgalom magyarázat viszont ott sántít, hogy a forgalomváltoztatás érinti a keresztirányú utakat is, így ezek esetében is lecsökkent az átbocsájtó képesség. Miután több nagy forgalmú út is idetartozik, így az ott szállított utasok és a gépjárműforgalom együttesen nagyobb emberszámot adnak, mint amennyit a körúti villamos szállít.
Az említett “sikertörténet” tehát sokkal rosszabb helyzetet eredményezett, s persze felelőse nincs, s minden bizonnyal szép summát is felvettek utána.
B. Gy. (Név a szerkesztőségben)